Ha m�r a bar�tok is…


- … Tom �s Bill Kaulitz! – ord�totta kihangos�t�j�ba a riporter, kezeivel betapasztva a f�l�t.
Ha a k�vetkez� pillanatban hanger�t m�rtek volna a terembe, akkor a 100 decibelt biztosan meghaladta volna a zajszint, ugyan is a rajong� l�nyok torkuk szakadt�b�l sik�tani kezdtek, szem�kkel az ajt�n bes�t�l� k�t fi�t p�szt�zva.
A sr�cok levonultak a l�pcs�r�l, egyenesen a sz�mukra kijel�lt kanap�ra vet�dve – ahogyan az el�re meg volt tervezve. Minden be volt id�z�tve, a v�laszokt�l kezdve a homlokvakar�sig.
- Sziasztok fi�k! – ny�jtott kezet arc�n m�t�l cs�p�g�, de az�rt lelkesed� vigyorral a riporter, amit azt�n Bill el is fogadott.
- J� napot! – eresztett meg egy mosolyt – Halo! – integetett a k�z�ns�gben �l� l�nyok had�nak is, mire azok �jra �nfeledten vis�toztak.
- Hello! – emelte fel karj�t Tom is, mire a rajong�csapat m�sik fele is fel�l�nk�lt.
- F�raszt� volt az �t? Azt hallottam B�csb�l j�tt�k. – kezdte b�jbesz�d�t a m�sorvezet�.
- Igen, t�nyleg onnan j�tt�nk. – felelt r�gt�n Bill, tov�bbra is felh�tlen �r�m�t sz�nlelve.

- C�h… hazudni m�g mindig nem tanult�l meg rendesen, Bill. – jegyezte meg mag�ban a TV el�tt �l� l�ny, egy f�lig megr�gott piszt�ci�t k�pve arr�bb.
M�r �ppen emelte volna a kez�t, hogy elkapcsoljon a csatorn�r�l, mikor egy �rdekes mondat f�rk�z�tt zsibbad� tudat�ba.

- �s val�ban kivesztek egy h�t szabads�got, hogy a r�gi bar�taitokkal tal�lkozzatok?
- Igen. M�r r�g�ta fel szerett�k volna �p�teni a kapcsolatainkat. – b�logatott Bill.
- Aha, meg m�r egy csom� haverunkat t�k r�gen nem l�ttuk. – sz�lt bele Tom is, mik�zben feljebb torn�szta mag�t az �l�sen.
- Akkor val�sz�n�, hogy nagy bulikat csaptok?

Mira �nk�ntelen felnevetett az ostoba k�rd�sen. „Hogy lehet egy tizenh�t �ves gyerekt�l megk�rdezni, hogy fog-e bulizni a bar�taival?” – gondolta mag�ban – „Nem, hallod, majd k�t�nyt fog h�mezni!”

A k�rd�s hallat�n Tom �s Bill is egym�sra n�zett, majd Tom vigyorogva v�laszolt.
- H�t tulajdonk�ppen nem tervezt�nk nagy bulikat… most csak laz�tani szeretn�nk a bar�tainkkal. – v�laszolta.
- Igen. – helyeselt Bill.
- De am�gy �k m�g nem is tudj�k, hogy mi elhozzuk �ket magunkhoz.

„�h, sz�val ez�rt nem sz�ltatok.” – futott �t a kiss� sem egoista gondolat Mira agy�n. Szemeivel tov�bbra is a k�perny�t b�multa, de lef�radt agytekerv�nyei m�r r�gen m�shol j�rtak, a r�gi id�kben, amikor m�g egy�tt volt a csapatuk, amikor m�g kis, h�lyegyerekekk�nt egy�tt mulattak.

- Nem, ha nem tudnak elj�nni, akkor is elhozzuk �ket… - v�gta r� r�gt�n Tom, majd a sz�ja el� kapta a kez�t, ugyan is csak ekkor j�tt r�, hogy m�r v�laszolt is a feltevetlen k�rd�sre.
- Bocs, csak m�r a gyakorlat… - vigyorgott zavartan, burkoltan c�lozva a sok k�sz�l�sre.

- Eh, te h�lye. – Mira vihogva felpattant, kisz�rva az eg�sz doboz piszt�ci�t.
Az ajt�hoz rohant, felkapta fekete-feh�r p�tty�s bakancs�t, majd a b�rdzsekij�t �s m�r az utc�n is termett.
A nappaliban pedig a telev�zi� monitorja tov�bbra is megszervezetten ontotta mag�b�l Bill �s Tom val�tlan k�p�t.



- K�pzelj�tek, Bill�k j�nnek vissza! – jelentette be vigyorogva Mira az �sszegy�ltek el�tt.
- Kik? – h�zta fel a szem�ld�k�t Dylan.
- �s? – vonta meg a v�ll�t Anne.
- Ki nem sz.arik r�juk? – vakkantotta oda foghegyr�l Rodger.
Mira sz�ja sz�l�sra ny�lt, azt�n �gy is maradt. El sem tudta k�pzelni, hogy ezek az emberek itt, az � bar�tai ennyire semmibe veszik Billt �s Tomot. Azt a Billt �s Tomot, akik valaha r�gen m�g olyannyira j�ban voltak vel�k, akikkel �lland�an egy�tt l�gtak. Tomot, aki mindig megnevetette a csapatot, aki b�rkit k�pes volt b�tor�tani, akire b�rmikor lehetett sz�m�tani, �s Billt, aki �lland�an mosolygott, aki szesz�lyes �s l�zad� volt, akit soha semmi nem �rdekelt, �s aki – vallotta be mag�nak – m�g mindig annyira hi�nyzott neki.
- De h�t… - ny�gte v�g�l, sz�j�n kij�v� leveg� alig egy kis halk neszt adott hang�j�nak.
- Mi de h�t? – k�rdezte Anne.
- H�t… Bill meg Tom… hazaj�nnek… - pr�b�lkozott tov�bb.
- Azok kik? – �rtetlenkedett m�g mindig Dylan.
- Engem nem �rdekel, ha hazaj�nnek, h�t hazaj�nnek, de engem messzire ker�ljenek! – v�gta r� Rodger.
- Most mi van? �n �gy tudtam �k a bar�taink. – pislogott meglepetten Mira.
- Bar�taink? – nevetett fel g�nyosan Anne – Nekem ugyan nem bar�taim. �s nektek? – n�zett h�tra a k�t fi�ra.
- Az a k�t bek�pzelt s.eggfej? – kacagott Rodger is – Tudod kinek a bar�tai…
- Most komolyan, mondj�tok m�r meg nekem, hogy kir�l besz�l�nk! – csattant fel Dylan.
- Billr�l �s Tomr�l. Arr�l a k�t f.aszkalapr�l, akik mikor nekik �gy ad�dott a lehet�s�g, elmentek, sz.artak magasr�l a fej�nkre, most meg visszak�redzkedik magukat. H�t elmehetnek az any…
- K�rlek sz�pen, be ne fejezd! – v�gott k�zbe Mira – Nektek komolyan ez a v�lem�nyetek? Ennyi?
Esdekl�en j�rtatta k�rbe a pillant�s�t, de mind a h�rom tekintet m�ly ellenszenvet �s megvet�st t�kr�z�tt.
- Most mi van? Te m�g szeretted �ket? – csod�lkozott Anne.
- Nem. – jelentette ki hat�rozottan Mira, majd a biztons�g kedv��rt m�g egyszer hozz�tette – Nem.
- Na l�tod… akkor meg mire volt ez az eg�sz? – d�lt h�tra el�gedetten Anne.
- Ja, engem is kiugrasztott�l egy kiad�s porn�film el�l, �ppen Paris meg…
- K�ny�rg�m, el ne mes�ld! – emelte fel v�dekez�sk�ppen a kez�t Anne.
Dylan csak egyet�rt�en vigyorgott.
- Ha m�r �gy itt vagyunk, ink�bb besz�lj�k ki azt a k�t kis s.eggfej p.�cs�t. – adta az �tletet Rodger – Eml�keztek m�g, amikor egyszer az a kefefej� Bill �gy be�llt, hogy m�g �lni sem b�rt?
- Jaja! – r�h�g�tt fel Anne – Meg amikor Tom �let�ben el�sz�r ment csajozni, �s a sepr�n pr�b�lkozott?
- Na, nem a csak a sepr�n! Rodgeren is! – sz�lt k�zbe Dylan.
A csapat a tov�bbi �r�kban az ikrek porig al�z�s�val foglakozott, mik�zben j�kat kacagtak. Mira egy�tt nevetett a t�bbiekkel, de k�zbe a lelke m�ly�n minden b�nt� mondatra keservesen felzokogott.
B�rhogyan is pr�b�lkozott, � tov�bbra is szerette Bill�ket.



- … a Kaulitz ikrek visszal�togatnak Magdeburgba a r�gen elvesztett bar�taikhoz… - olvasott fel egy r�szletet az �js�gb�l Anne – Ehe! N�zd m�r, Mira, itt r�lad van sz�! – lobogtatta meg a tinimagazint - … Bill a rajong�k nagy szomor�s�g�ra besz�d�ben v�letlen az is elejtette, hogy egy volt szerelm�t is megl�togatj�k… sat�bbi, sat�bbi… ez nem �rdekel minket… igen! Tom �s Bill m�r nagyon v�rj�k a kikapcsol�d�st, mivel sajnos az ut�bbi id�kben igen elhanyagolt�k a szeretteiket, de rem�lik, hogy semmi sem v�ltozott…
A csapat egy�ttes er�vel felnevetett, k�zte h�rom val�di �s egy megj�tszott kacag�ssal.
- H�t v�rhatj�k is… komolyan mondom, hogy ez lesz �let�k valaha volt legizgalmasabb kikapcsol�d�sa! – vihogott hangj�ban gonosz �llel Rodger – Valakin�l valami m�sik �js�g? Dylan?
- Ok�… sz�val… a Kaulitz ikrek visszal�togatnak Magdeburgba a r�gen elvesztett bar�taikhoz…
- Rendben, valakin�l m�s kiad�s�? – vette ki a lapot Dylan kez�b�l Anne – Mira?
- H�t… - vett egy m�ly leveg�t a l�ny, �s h�ta m�g� s�p�rte barna haj�t – Bill azt mondta, hogy „Mindkett�nknek nagyon hi�nyzik az ottani l�gk�r, a r�gi csapatunk, a sok bolondoz�s. Rengeteg j� bar�tra tett�nk szert, �s szeretn�nk �jra, �gymond megismerni �ket.” Azt�n… Tom is besz�l: „Igen, �s Billnek m�g lenne mit mes�lnie!”. Bla-bla-bla… most megint Bill „Tom arra utalt, hogy egy r�gi szerelmemet is megl�togatjuk… de nem, nincsen semmi m�r k�zt�nk, de � az egyik legjobb bar�tom.”. Azt�n �jra Tom „Nincs h�t, mert amikor egy�tt voltak, szinte meg�rj�tett�k a m�sikat… �s persze az �n kedvenc �jjeli l�mp�m b�nta… azt v�gt�k egym�shoz.”
Mira hangja megbicsaklott az elfojtott s�r�st�l. Az a sok eml�k, ami akkor megrohanta �t, a sok veszeked�s, a sok ordib�l�s, az �jszak�ba ny�l� besz�lget�sek, a nevet�sek, a hangok, az egy�tt t�lt�tt �jszak�k egyszer�en s�r�sra k�nyszer�ttett�k �t. �szre sem vette, amint az arc�n leg�rd�lt egy fekete k�nnycsepp, amit azt�n t�bbiek el�l az el�reoml� haj�val rejtett el.



- Szerinted mit fognak sz�lni hozz�nk? – k�rdezte idegesen Bill, k�zben egy kis t�k�r ut�n kutatott sokzsebes kab�tj�ban.
- Fogalmam sincs… biztos meglep�dnek… �ristenem, Bill, nem mondod komolyan, hogy m�g itt is �lland�an azt fogod n�zegetni, hogy nem cs�szott-e el a sminked! – r�m�ld�z�tt Tom.
- Most m�gsem mehetek �gy Mira el�…
- Sz�val m�g mindig szereted. – sz�rta k�zbe diadalittasan Tom – �n megmondtam!
- Neeem… Nem szeretem… csak… csak semmi.
- Persze… m�r a mondatokat se tudod befejezni… tal�n, mert a szerelem elvette az eszed? – hajolt k�zelebb Tom, �s a mondat v�g�t m�r csak suttogta.
- Meg vagy te h�zatva! Neked is mindig csak ezen j�r az agyad. – igazgatta zavartan a haj�t Bill.
- H�t pontosan, hogy nem ezen. – vigyorgott �nel�g�lten Tom.
Bill m�rgesen feln�zett munk�j�b�l, de v�g�l is elnevette mag�t.
- Olyan barom vagy… rem�lem, hogy �r�lni fognak.
A tov�bbiakban n�m�n gyalogoltak fel a hossz� l�pcs�soron, eg�szen a fakeretes ajt�ig. Bill felemelte a kez�t, hogy kopogjon, de a bej�rat kiny�lt felemelt �kle el�tt, ahonnan egy alak r�gt�n a nyak�ba vetette mag�t, �s egy m�mor�t� illat� hajzuhatagt�l egy pillanatig semmit nem l�tott.
Majd a k�p kitisztult, �s � hossz� id� ut�n v�gre leplezetlen�l, a boldogs�gt�l r�szegen felnevetett.



- Sz�val azt mondod, meg akarnak minket verni? – k�rdezte �jra Tom.
- Igen, azt! H�nyszor mondjam m�g, hogy meg�rts�tek? El kell innen mennetek. – csapott az asztalra Mira.
- De m�rt akarn�nak megverni? – Bill belekortyolt az el�tte �ll� italok egyik�be, majd gyorsan ki is k�pte – Jesszus, mi az any�m k�nja van ebbe?
- Csak vodka…
- T�m�nyen? – t�r�lgette felh�borodottan a sz�j�t Bill.
- Gyerekek, nem foglalkozn�nk most ink�bb az �ll�t�lagos kicsin�l�sunkkal? – Tomot most nem k�l�n�sebben izgatta semmif�le vodka.
- De h�t ilyen t�m�ny sz.art adott nekem! – mutatott Mir�ra v�dl�n Bill.
- Te m�gis t�l�lted – forgatta meg a szem�t Tom – Sz�val akkor Anne, Rodger �s Dylan meg fognak verni?
- Igen! Aj, az Istenit, �rts�tek m�r meg! Holnap eg�sz nap egy�tt lesznek veletek, hogy azt higgy�tek, hogy szeretnek titeket, azt�n este elvisznek egy buliba, hazafel� pedig, mikor m�r r�szegek lesztek, lecsapnak titeket. – mondta hiszt�rikus hangon Mira.
- Ez eleve h�lyes�gnek hangzik, mivel �k a bar�taink. – jelentette ki t�rgyilagosan Bill, miut�n letette a kez�ben forgatott vodk�s �veget.
Mire idegesen felpattant a hely�r�l, �s elkezdett k�rbe-k�rbe s�t�lni. Majd esz�t vette az idegess�g, ahogyan pr�b�lta meg�rtetni a kett� legjobban szeretett emberrel, hogy meg fogj�k �ket �lni, de azok m�g csak meg sem ijedtek t�le. Az eg�sz annyira komikus, annyira groteszk volt, mintha egy nevets�gesen b�na amerikai akci�film szerepl�i lettek volna.
- Nem �rtitek? �k nem a bar�taitok. Nem szeretnek titeket!
- De m�rt nem? – h�zta �ssze szem�ld�k�t Tom.
- M�rt, m�rt? – k�rdezte k�nnyt�l vis�t� hangon Mira - M�g k�rdezitek? Mert itt hagyt�tok �ket, mert amikor j�tt a lehet�s�g, ti elmentetek, mert amikor sz�ks�g�k lett volna r�tok, akkor ti nem seg�tettetek, nem voltatok itt, nem �rdekelt titeket, hogy mi van vel�k. Vagy, hogy mi van velem. Elmentetek, �s minket itt hagytatok sz.arba ragasztva, �sszet�rve. �n szeretlek titeket, de �k nem. �k bossz�t akarnak. Bossz�t minden�rt, az elm�lt �vek�rt, a k�ts�gbeesett v�rakoz�s�rt, az elhagy�s�rt, a f�jdalmak�rt. – fejezte be v�g�l let�rten a l�ny.
Barna haja fellibbent, amint lehuppant a nappaliban elhelyezett egyik zs�molyra, h�feh�r l�bait fed� szaggatott t�rdnadr�got maga al� h�zva.
- M�g mindig nem �rtem… �k ut�lnak. De te mi�rt nem? Vagy te is gy�l�lsz minket, csak be akarsz csapni, elhitetni, hogy mi hogy van, azt�n meg�lt�k minket? – suttogta halkan Bill.
Mira �rtette, hogy mi�rt volt cs�ndes a besz�d. F�jdalomb�l, k�nb�l, szenved�sb�l, bizalom elveszt�s�b�l. Mira tudta, hogy Bill szeretne benne b�zni, de k�ptelen, szeretn� szeretni, de nem meri. Madarat toll�r�l, embert bar�tj�r�l.
- Menjetek el… k�rlek, menjetek el. – mutatott a kij�rat fel� – K�rlek.
- Nem az�rt mondtam… - ment oda hozz� gyorsan Bill – csak…
- Tudom… de k�rlek, menjetek el. Menjetek, am�g elmehettetek…
- Mira, mi nem akarunk itt hagyni. – �lt mell� Tom is.
- K�rlek…
- Nem megy�nk. – karolta �t �t Bill.
- K�ny�rg�m… ments�tek az �letetek. – ny�gte halkan Mira.
- Nem, ma m�g nem. M�g itt vagyunk veled. – er�s�tette meg Billt Tom.
- Nem… ma j�nnek… ide j�nnek… csapda volt… menjetek el… - suttogta a padl�nak.
A kis szob�t egy pillanatig sz�vszor�t� csend t�lt�tte tele, majd Tom eltolta mag�t�l Mir�t, �s undorodva fel�llt.
- Te rohadt, szem�t alak! – ki�ltotta.
- Tom, gondold meg, mit besz�lsz! – sz�t r� d�h�sen Bill.
- De h�t ez a h�lye a hal�lba hozott minket! – mutatott Mir�ra Tom.
- H�, ez nem… - v�gott volna vissza Bill, de Mira leintette.
- Igaza van… egy rohadt �llat vagyok… hal�lra �t�ltem a k�t legjobb bar�tomat… �n… �n annyira sajn�lom.
- Mit �r�nk a sajn�latoddal? Bill, gyere, megy�nk! – jelentette ki Tom, �s felh�zta testv�r�t a f�ldr�l.
- �n nem megyek! – makacskodott az.
- Dehogynem m�sz Bill! Menjetek a lak�somb�l. Menjetek m�r! – kiab�lta Mira, mik�zben az ajt� fel� hadon�szott – Senkinek sem seg�t, ha teszed itt a nagymen�t! Siessetek, am�g nem tal�lnak meg titeket… menjetek m�r, na!
Tom gyorsan elindult az ajt� fel�, Bill pedig lass� l�ptekkel k�vette. Mira h�tat ford�tott nekik, els�t�lt az ablakig �s hom�lyos tekintete m�g�l a csillagokat kezdte tanulm�nyozni. Maga m�g�l halk l�p�seket hallott, majd megnyikordult az utols� rosszul lerakott parketta, �s egy j�ghideg k�z �rt csupasz karj�hoz.
- Szeretlek… - suttogta a f�l�be Bill hangja, majd egy utols� cs�kot lehelt a nyak�ra, �s els�t�lt.
Mira leemelte k�nny�ztatta tekintet�t a teliholdr�l, s len�zett az udvaron v�rakoz� h�rom csukly�s alakra.
Minden el�re meg volt tervezve.

2007. m�rcius 16-�n ker�lt IM-blogra

�r�:Lylo