�nz� �rdekek 1/2

B�cs�lev�l egy �r�lt toll�b�l

Tudom, hogy sajn�lni fognak, tudom, hogy sok embernek hi�nyzok majd, hogy milli�an akarn�nak itt tartani, hogy rengetegen fel�ldozn�k magukat, ha �lhetn�k. �s ez �gy van j�l, ez �gy t�k�letes, de m�r a nagyokosok is megmondt�k, hogy a cs�cson kell abbahagyni.
Szeretek �lni, nagyon is szeretek, halmozom az �lvezeteket, bolond�tom az embereket, �s k�zben �n is bolond vagyok… boldogan bolond. Senki sem �rti majd, hogy mi�rt �l�m meg magam, pedig a v�lasz egyszer�: unalomb�l. Csup�n unatkozom, ennyi az eg�sz, nincsen m�s indoka. �gy tartja a kedvem, ez�rt megteszem.
Lehet �r�ltnek tartani, j�l tudom magamr�l, hogy az vagyok, viszont nem �rdekel – cseppet sem izgat. Nem lesz m�r j�v�m, amiben megb�lyegezhetnek emiatt, nem lesz m�r senkim sem, aki s�rhatna miattam, mert �n magam nem leszek. Hajtanak az �nz� �rdekek, mint ahogy eddig mindig is hajtottak. Sokra vittem vele, senki ennyit nem kapott m�g az �lett�l, mint �n, de m�r meguntam. Kell valami �j, valami szokatlan.

F�ny villan, l�tom a k�peket; feh�rek. Puha a paplan alattam, kedves sz� suttog�sa hallatszik f�lembe, akkor ez lenne a mennyorsz�g?
T�vedni emberei dolog – �n is t�vedek. A k�rh�z bejelent�se k�d�s dereng�seket hoz el� elm�m rejtek�b�l, t�z lobban�s�t, f�st szag�t, forr�, �get� �rint�seket. Nem f�jdalom, nem k�n, itt nem f�j semmi, �n �rz�ketlen vagyok.
- Ezt minek kellett, te abnorm�lis barom?
Szeretem a kedves embereket, szeretem, ha f�ltenek. Tudom, hogy bel�le is csak az idegess�g besz�l… hogy is h�vj�k? Igen, tudom m�r. � Tom, az ikrem.
- Bill, v�laszoln�l?!
Bill… Bill… j�zusom, r�gebben mennyit jelentett m�g ez a n�v. �n vagyok, Bill vagyok… de nem lehetek Bill. Bill egy rendes, �leter�s, akt�v ember volt… aki akart �lni, �n viszont nem akarok, �n teljesen nem � vagyok, nem illik r�m a Bill n�v, ahogy nem illik r�m a k�ls�m sem, semmi, ami eddig voltam… v�ltoz�st akarok, �s ha a hal�l nem engedi, akkor nekem kell v�ltoztatnom.
- Ne ideges�ts�l m�r, k�rlek!
J�, most mi baja lehet? Pedig igaz�n nem teszek semmit sem… no mondjuk, tal�n ez a gondja. Itt �ll el�ttem, agg�dik, �s �gy tesz, minta szeretne, pedig nem �rdekeln�m �t, ha nem itt fek�dn�k, �s nem pr�b�ltam volna meg felgy�jtani magamat. Ismeretlen ember ez itt szemk�zt velem, szinte azt sem tudom, ki lehet � – Tom, de ez csak egy n�v, testv�rnek mondja mag�t, de nem jelent sokat.
- Doktor �r, mi�rt nem besz�l?!
Ideges… ez furcsa, nem kellene annak lennie. Ha nem besz�lek, h�t nem besz�lek, t�r�dj�n bele. R� sem n�zek, nem is �rdekel a csal� arca, mit sz�m�t, hogy r�gebben mennyire k�zel �llt hozz�m, mit �rdekel, hogy sosem b�ntott, m�r nincsen lelkem, ami szeresse �t. Fel�gett, a testem n�lk�l porr� hanyatlott, �s csak egy doboz maradt itt bel�lem, maga a v�z, ami valaha k�r�l�lelt l�nyemet, de ami val�ban engem alkotott, m�r nincsen velem. �l� csontv�z vagyok �ltet� sz�v n�lk�l.
Azt mondj�k, hazavisznek… nem, bocs�nat… haza akarnak vinni. De nekem nincsen otthonom… Nincsen semmim, ami valaha volt, nincsen m�ltam, csak k�sza jelenem, s l�thatatlan j�v�m.
�s l�m, m�gis �n nyertem. Itt az �let hal�l harc, �s nekem siker�lt kit�nn�m gy�ztesk�nt; levertem mindkett�t. Eldobtam az �letet, f�lelem n�lk�l, meggyal�zva haj�tottam arr�bb, �s ezzel egy�tt cs�fond�rosan, g�nyosan kikacagva a hal�lt s�t�lt lelkem a menny felleg�be. Halott sz�vemet fed� �l� test nem ker�lhet a pokolba, kett�nk k�z�l Isten vesztett: ez nem �ngyilkoss�g.




�nz� �rdekek 2/2

Semmi k�n

F�jdalom? Ez, ez neked f�jdalom, ez neked a k�n? Azt hiszed, most �ssze k�ne roppanni a lelkednek, azt hiszed meg k�ne veszned, el k�ne pusztulnod, porr� k�ne �gned, a semmiv� k�ne v�lnod? Ennyi miatt?
Nem tudod te, mi az a f�jdalom, nem tudod te, mi az a szenved�s, hogy milyen az, amikor igaz�n hal�lv�gyad van. F�j, v�rzik a lelked, sz�rny�n marja a sz�vedet a gondolat, ak�rh�nyszor csak eszedbe jutok, egyszer�en csak bele akarsz veszni, gy�trelem n�lk�l �lni, boldogan, mint r�gen, �rz�s n�lk�l, f�lelem n�lk�l.
�n �r�ln�k, ha az �letedet �lhetn�m.
�r�ln�k, ha te lehetn�k.
Nekem nincsen sz�vem, nincsen lelkem. Nincsenek �rz�seim, nincsenek f�j� eml�keim, nincsen semmiben �lvezetem, nincsen gy�trelmem, nincsen semmim a vil�gon. L�tezem, �s m�g sem �lek, teng�d�k egy v�gel�thatatlan vonalon, egy felf�ggesztett, v�kony m�sz�k�t�len, �s b�rmikor leeshetek, minden csak egy pillanaton m�lik, egy rosszul megtett l�p�sen, de a f�lelem nem l�tezik bennem, �rzelmein r�gen tovasz�lltak, nincsen semmim.
Te, te ott a kis konok fejeddel azt hiszed, az a legrosszabb b�ntet�s a vil�gon, hogy l�tnod kell, amint �gett testel, magamra, r�gi �nemre egy�ltal�n nem hasonl�tva, n�m�n �s �r�lten l�badozok minden nap, hogy minden �j reggelen, amikor felkel a nap, �n nem ugrok a nyakadba, s nem kezd�dik �jra a megszokott �let�nk, nem megy�nk fell�pni, nem pr�b�lunk, nem nevet�nk egy�tt, hogy amikor elj�n az �jszaka, att�l kell rettegned, hogy mikor v�g�l kis�t�lsz a szob�mb�l, s egyed�l hagysz engem, m�snap m�r csak egy halottal tal�lod szembe magadat. Azt hiszed neked a legrosszabb, azt hiszed, neked f�j minden a leger�sebben, de nincsen igazad.
�n nem tudom �rezni, azt, amit te �rzel, �n k�ptelen vagyok felfogni a bet�z� �ltet� napf�nyt, az �n agyamig nem jutnak el a gondolatok, nem j�nnek a boldog mosolyok, nincsen �letkedvem, nincsen b�natom, nincsen semmim, csak egy test vagyok.
Megv�lt�st akartam kapni, f�lelem n�lk�l �r�kre elt�nni, de nem siker�lt.
Most �rtelem, �rzelem n�lk�l, egyed�l, mozg�sk�ptelen csecsem�k�nt fekszem a pokol hatalmas fekete kapuja el�tt, �s csak v�rok, v�rok.
De az ajt�t senki nem nyitja ki nekem.

2007. febru�r 27-�n ker�lt IM-blogra

�r�: Lylo