4. rész

- Elárulnád mi volt a bajod? – kérdezte + Alassë, mikor végre ”hazaért” és bejött a szobámba.

- Te tudod kik voltak ezek? – kérdeztem vissza idegesen.

- Nem!

- Ő volt Bill + Tom! A legjobb haverjaink voltak 4 éve. Érted?

- MI? E…e… ez igaz?

- Igen! Mit gondolsz, miért húztam el? Mert nem akartam elhinni, hogy sztárok lettek, hogy ők azok. És nem akartam látni őket. Ez nekem egyszerre túl sok.

- Igen tudom. 

- +ígérted, hogy nem találkozunk velük!

- Tudom és igaz. Nem hittem volna, hogy összefutunk velük.

- Én visszamegyek Magyarba. – mondtam és felálltam az ágyról.

- NEM! – állt elém Alassë – Nem fogsz visszamenni! Itt vagyunk, és nem fogjuk elcs*szni ezt a kib*szott németországi utunkat, ami egyben az álmunk is, világos!? – kiabálta Alassë idegesen.

Én értetlen fejjel néztem rá. Nem értettem, mit kell ezen ennyire felkapni a vizet.

- Mi bajod? – kérdeztem végül +.

- Csak annyi, hogy nem futhatsz el örökké tőlük! Nem ismernek minket, szal…

- Igaz, de akkor se bírom őket nézni.

- Na nem mondod. Be kell vallanod, hogy nagyon helyesek, igaz?

- Igaz, de… - mondtam szomorúan, majd leültem az ágyra.

Alassë mellém.

- Nem is tudom. Most kavarognak bennem az érzések. Tom +csalt, és az a múlt, de én akkor sem tudok már a szemébe nézni. Igaz, hogy most valahogy Bill jött be jobban. – mondtam.

- Értelek, de ez hamar el fog múlni, csak + kell, engednek magadnak, hogy jobban +ismerd őket. Hisz 4 év alatt, azért mégis csak sokat változtak.

- Igen tudom, és így is fogok tenni!

- Ez a beszéd! – mondta, majd +öleltük 1mást.

- Téma?

- Beszéljünk még a fiúkról!

- Ok! – mondtam – Tom nem is változott sokat. Ugyanolyan rastás a haja, laza cuccokat hord.

- Ez igaz. De sokkal helyesebb lett.

- Hát szted igen, de én még mindig utálom.

- Igen tudom, de azért próbálj vele úgy viselkedni, hogy ne tűnjön fel, hogy utálod.

- Oks, az lesz.

- Viszont Bill sokat változott. Igaz ugyanúgy különc maradt, de a haja sokat változott, a sminkje se olyan erős és a cuccai is sokkal jobbak lettek. – mondta Alassë.

- Hát igen. És ő is olyan helyes lett… Istenem… - ábrándoztam.

- Nekem nem annyira tetszik…

- Fordult a kocka! – vágtam Alassë szavába.

- Ez igaz. – mondta, majd elkezdtünk nevetni. – Van 1 tervem. – csattant fel nevetés közben.

- És mi az?

- Ugye azt tudod, hogy még össze fogunk velük futni, és muszáj lesz +mondatni a nevünket?

- Igen tudom.

- Ezért 1 másik nevet kell kitalálnunk! És akkor nem fog kiderülni semmi.

- Igaz, de akkor majd + kell szokni az új nevünket. – mondtam.

- És mik legyenek?

- Nekem… Elerossë! – mondtam.

- Ez jó név. Nekem legyen… Nessa.

- Ok. Akkor ezt +dumáltuk. Mennyi az idő?

- 7 óra! Ennünk kéne.

- Ja, sztem is.

Azzal elmentünk kajálni, majd fürdeni. Aztán irány, az ágy.