5. rész

Másnap 9 kor keltünk. +kajáltunk, felöltöztünk és elmentünk sétálni.

- Vajon találkozunk velük? – kérdezte Alassë.

- Nem tudom, de ebbe a boltba be kell mennem! – mire reagált volna, én már bent is voltam.

Az egész Plázát bejártuk. Kb. 2 órát ott töltöttünk, és 1 csomó ruhát vásároltunk.

- Éhes vagyok! – mondta Alassë. – És kifárasztottál a vásárlással.

- Én is éhes vagyok! Mehetünk a mekibe (Mc Donald’s) Nessa?

- Igen Elerossë!

Azzal elmentünk 1 mekibe. Gyorsan vettünk valami finomat, és kint leültünk 1 asztalhoz. Elkezdtünk kajálni. Miután +ettük az ebédünket, már csak kólát ittunk, és hülyültünk. Nevettünk a saját baromságainkon.

- Hello! – köszönt nekünk két ismerős hang.

A 2 Kaulitz fiú volt az.

- Hy! – köszöntünk mi is vissza, röhögve.

- Leülhetünk? - kérdezte Bill.

- Persze! – mondtam egy kicsit idegesen, de ez nem látszott + rajtam a nevetés miatt.

- Mi olyan vicces? – kérdezte Tom, miután leült.

- Semmi… – legyintettem.

- Hosszú… - tette hozzá Alassë.

- Na miről van szó? – kérdezte Bill.

- Csak hülyülünk. – mondta Alassë.

- A szokásos. – mondtam.

- Értem – mondta a rasta fiú.

- Még egyszer? - kérdezte Alassë.

- Rendben, de most ne ezzel a kérdéssel. Valami más kell! – mondtam.

- Jó, de mit?

- Miről van szó, mondjátok már el! Én is szeretnék nevetni! – mondta Tom kérlelően.

- Én + nem akarom, hogy nevess – mondtam alig hallhatóan, miközben vigyorogtam.

- Hogy mondtad? – kérdezte Tom.

- Sehogy, csak annyit mondtam, hogy ezt nem mondani, hanem hallani kell. – válaszoltam értelmesen. – Szal csak figyeljetek!

- Kezdem! – mondta Alassë – Hülye vagy?

- Igen.

- Az jó.

- Igen.

- Ja.

- Te is?

- Nem.

- De.

- Talán.

- Biztos.

- Igaz.

- Na ugye?

- Aha.

- Ja.

- Persze.

- Biztos.

- Talán.

- De.

- Mi van? – kérdeztük a végén egyszerre, majd elkezdtünk nevetni.

- Ez aztán az értelmes beszéd! – mondta Tom mosolyogva.

- Ugye? – kérdezte Alassë. – Ez benne a jó.

- Titeket, hogy is hívnak? – kérdezte Bill.

- Engem… N… Elerossë-nak. – mondtam.

- Engem +… D… Nessának. – mondta Alassë.

- Furi a nevetek. Ilyet még sose hallottam! – mondta Bill.

- Ja igen, tudjuk. Spanyol a nevünk, de… - mondta Alassë.

- De? – a fiúk egyszerre.

- Nincs de. Anyáink spanyolok, apáink magyarok. – mondtam és elkezdett belőlünk dőlni a röhögés.

- Az, jó! – mondta Tom is nevetve.

- Ja, mi vagyunk a félemberek! – mondtam.

- Ti mit kerestek itt Németben? Nem mintha zavarna, csak hát… szal értitek? – mondta Tom.

- Csak kirándulunk. – mondta Alassë.

- Aha. - mondta Bill – Tegnap miért futottál el? Valami baj volt?

- Hát csak azért, mert… mert… elfelejtettem, hogy MSN-en beszélnem kell valakivel. Ugyanis +ígértem, hogy elmondom neki Al… Nessa egyik cikis helyzetét - hazudtam, amit sztem nem is vettek be a fiúk.

- Aha – mondta Bill.

Alassë ”fogbemertmindjártlenyakazlaktehülye” tekintettel nézett rám. + tudott volna ölni.

- És mi az? – kérdezte.

- Hát… ööö… egyszer bepisilt az ágyban, de még oviban – mondtam.

Erre a 2 fiú elkezdett röhögni.

- Hé. Most + min röhögtök? Ti is behugyoztatok régen! – fakadt ki Alassë-ból ez az egész.

- Hogy mi? – kérdezett vissza a 2 srác értelmetlenül.

- Semmi. – mondta Alassë – Beszélhetnék veled Elerossë?

- Igen, persze.

Azzal felálltunk, és arrébb mentünk, hogy beszéljünk.

- Tudod milyen ciki volt ez az egész? Ráadásul ez nem is igaz.

- Igen, tudom, bocsi. De nem tudtam mit mondani! Ugye nem haragszol?

- De hogy is. Helyedben én is ezt mondtam volna.

- Oks. Haza akarok menni a hotelba. Nem bírok tovább hazudni, és Tomnak a képét bámulni.

- Oks, akkor menjünk haza.

Azzal visszamentünk a fiúkhoz.

- Bocs, de mennünk kell! – és indultunk.

- Várjatok! – álltak fel a srácok, majd odajöttek hozzánk.

- Igen?

- Holnap ugye találkozhatunk? – kérdezte Bill.

- Persze. Hol? Mikor?

- Nálunk. 5 kor. – mondta Bill.

- Ugye nem kell értetek mennünk? Csak azért kérdezem, mert holnap egész nap próbálunk, és addigra hullák leszünk. – mondta Tom.

- Értjük és nem kell. Na csáó. – és elhúztunk.

Bill és Tom nem értették mi bajunk, van.

- Ezek +kergültek? – kérdezte Tom, miközben a fejét vakarta.

- Nem, nem hiszem. – mondta Bill, és visszaült a helyére – Ilyen helyes lányt, mint Elerossë… életemben nem láttam. Úgy érzem, szeretem őt. Igen. SZERETEM ŐT. – ordította Bill – Ő az igazi.

- Azt hiszem én is így vagyok ezzel tesókám.

- Ezt hogy érted?

- Amikor ránézek Nessára, görcsölni kezd a hasam. És most mást érzek, mint a többi lány iránt. Olyat érzek, mint mikor először volt csajom. Tudod, még 14 évesen, Nienna. Szal nem tudom, mit érzek, de sztem ez szerelem.

- Hát ez tényleg az, csak nehogy egy éjszaka legyen a végén belőle. – mosolygott Bill – Na gyere, menjünk haza! Hosszú lesz a holnapi napunk.

Azzal hazamentek a fiúk is.