6. rész

Mikor odaértünk a hotelba, nem szóltunk egymáshoz. Mindenki tette azt, amit jónak talált. Egész nap a saját szobánkban voltunk. Hogy miért haragudtunk egymásra, azt sajna nem tudtuk. Este nehezen, de elaludtunk. Vagyis csak forgolódtunk.

Reggel egyszerre jöttünk ki a szobánkból. Már fel voltunk öltözve. Mindketten a konyhát céloztuk + először, majd végül Alassë +törte a csendet pontban, délben:

- Mi a bajod velem?

- Nekem semmi. Te vagy +sértődve rám.

- Nem. Te utálsz engem. Nekem nincs bajom veled.

- Na várj csak. Te nem utálsz, és én se utállak téged. Akkor + miért nem szólunk egymáshoz?

- Na látod, ez jó kérdés. De én se tudom.

- A semmiért csináltuk ezt az egészet?

- Ezek szerint.

Majd elkezdtünk nevetni.

- Hogy mi milyen hülyék vagyunk! – mondtam.

- Ja. Mi mindig is azok voltunk!

- Ja. Ma talizunk a fiúkkal, 5 kor?

- Igen.

- És én milyen szerkót veszek fel?

- Nem tudom. Inkább menjünk, és keressünk valami jót.

Azzal a szobánkat céloztuk +. Szerencse, találtunk normális cuccost. Utána irány a fürdő. 4-re már kész is voltunk.

Félkor elindultunk a Kaulitz tanyához. Azt hittük, hogy még mindig olyan, mint régebben, de nem. Azóta sokat változott. Nagyobb, szebb lett és még kertjük is lett. Valószínűleg itt lakott Georg, Gustav, Bill, Tom és Simone. Na mindegy. Bementünk hát. Gustav nyitott ajtót.

- Hy! - köszöntünk

- Hy! – köszönt vissza – Az ikrekhez jöttetek?

- Igen.

- Gyertek be.

Azzal bementünk. A lépcső mellett +álltunk. Gustav becsukta az ajtót, és indult is a konyhába, majd +fordult.

- Tomé jobbra a legutolsó, Billé + balra a legutolsó.

- Köszi – mondtuk.

Azzal felmentünk.

- Hello! – nyitott be Alassë, Tom szobájába.

- Ja hello! – köszönt vissza.

- Látom, eléggé kifáradtál!

- Hát igen. Egész nap próbáltunk, ugyanis holnap lesz 1 koncertünk. – mondta, miközben bement a fürdőbe, hogy felöltözzön. (ugyanis Tomon csak 1 szál törcsi volt. SEXY TOM 4EVER!!!!!! :D:D:D:D)

- Értem. Hát gondolom, pihenni szeretnél. Akkor aszem, én nem is zavarlak. – mondta Alassë és indult is.

- Várj! – mondta és ki jött a fürdőből. Abban a pillanatban leesett róla a törölköző. (WOW!)

- Igen? – kérdezte Alassë, miközben +fordult, majd +látta Tomot és csak bámulta meztelenül. A szemeivel azt az egy bizonyos dolgot nézte, ami a 2 lába között „lifegett”. XD

Tom rögtön felkapta a törcsit, és magára csavarta, majd odament Alassë-hoz. Erre ő is észbe kapott.

- Ha maradsz, akkor tuti nem leszek fáradt – mondta 1 sunyi vigyorral az arcán.

- Rendben, maradok. De mire gondolsz pontosan?

Tom erre nem szólt semmit, csak lesmárolta Alassët, majd az ágyra döntötte, és rámászott.

- Már értem! – mosolygott.

Nem részletezem, mi fog történni, hisz gondolom úgy is, tudjátok.

Eközben:

Bekopogtam Bilhez. Hallottam, hogy énekel szal gondoltam, nem hallotta, hogy kopogtam, ezért bementem. Mp3-at hallgatott, és háttal volt az ajtónak, így úgy döntöttem +ijesztem. Szép lassan odaosontam a hát mögé, majd egy hirtelen mozdulattal +fogtam a vállát, és a földre nyomtam.(mert állt)

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - ordította, majd észrevette, hogy ki vagyok – Elerossë! A szívbajt hoztad rám.

Én pedig csak nevettem.

- Tudom, ez volt a célom. Legközelebb ne hangosan hallgasd az mp3-adat – mondtam.

- Jó.– és leült az ágyra. Én + mellé.

- 1ébként + hogy lehet egy helyben, a falat bámulva zenét hallgatni?

- Nem tudom. Ez a szokásom. Én magam se tudom.

- Legalább nem csak nekem vannak hülye szokásaim. És, milyen volt a próba?

- Fárasztó.

- Most sokkal többet tudtam +.

- Tudom – mosolygott – Hallottad bármelyik számunkat is? Mondjuk a Schrei-t? Vagy a Durch den Monsunt?

- Egyiket sem. Mondom, hogy még rólatok sem hallottam!

- Akkor itt az ideje, hogy + hallgasd őket! – mondta, majd elővette a CD-t.

Aztán betette a rádiójába, és elindította. Utána a 2. albumot is, majd végül az angol számokat. Már 8 óra volt, amikor befejeztük a zenehallgatást.

- Hogy tetszettek a számok?

- Most még egyszer mondjam el ugyanazt, amit minden szám végén?

- Igen!

- Jó. Mindegyik szám KIRÁLY! – mondtam, és legszívesebben lemásoltam volna a fekete-herceget, de nem mertem.

- Rendben. – mondta Bill mosolyogva.

Majd néztük egymást, amikor láttam, hogy ajkai közelednek az én szájamhoz. Én totál +ijedtem, még akkor is, ha ezt akartam, ezért kirohantam szobából, egyenesen be Toméba. De hogy miért pont oda? Na mind1. Alassë már nem volt ott.

- Te mit keresel itt? – kérdezte az ágyon ülve rasta baba.

- Nem tudom – mondtam, és indultam is kifelé.

Tomi fiú látta rajtam, hogy valami baj van.

- Mi a baj? Nekem elmondhatod!

- Áh, csak annyi, hogy Bill + akart csókolni, én + valami miatt +ijedtem, és nem tudom miért. – mondtam, miközben leültem az ágyra.

- Értem. – mondta – Ilyen volt az első barátnőm is.

- Igen tudom. Tudom, hogy milyen voltam.

- Hogy mondtad? – kérdezte Tom értetlenül.

- Vagyis – mondtam és felálltam – Nem úgy értettem, hanem… szal… - dadogtam

- Ki a fene vagy te? – kérdezte + Tom.

- Ezt hogy érted?

- Először, mikor +láttál minket, és bemutatkoztunk, te elrohantál, utána Nessa mondta azt, hogy mi gyerekkorunkban többször is bepisiltunk, ami igaz, aztán tegnap is elrohantatok, amikor együtt voltunk, ma + nem értem, hogy találtatok ide, amikor azt se tudjátok, hol lakunk és most + ez!!!! Honnan tudtok ti ezekről? Ki a fene vagy? – beszélt hangosan Tom, és felállt.

- HÉ! AZT HISZED KIHEVERTEM MÁR A SZAKÍTÁSUNKAT!!! MÉG NEM! AZÓTA NEM TUDTAM TOVÁBB LÉPNI! ÉRTED? NEM TUDOM KIVERNI A FEJEMBŐL AZT, AMIKOR +CSALTÁL! NEM! – kiabáltam, de nem olyan hangosan, h valaki +hallja.

- Nienna?

- IGEN, NIENNA VAGYOK!

- De te… hogy mi?

- Igen az vagyok. Mit kell ezen +lepődni?

- +változtál. Cseppet sem vagy olyan, mint akkor.

- 4 év telt el az óta, könyörgöm!

- Istenem... – és leült.

- Figyuzz. Lehetőleg ne mond el Billnek, hogy ki vagyok. Ezt nekem kell +mondanom. Ígérd +, hogy senkinek sem árulod el az egészet! Jó?

- Rendben, de mire volt ez jó? A hazugság?

- Muszáj volt. Ha elmondjuk kik vagyunk, akkor utálnátok, és az nekünk nem lenne jó.

- Ezek szerint Nessa… Alassë?

- Igen. Na de én most megyek, és tartsd a szád! – mondtam – És tudd +, hogy én mindig foglak utálni. Nem fogom tudni elfelejteni azt, amit akkor velem tettél.

- Rendben, de ne játssz sokáig Billel. Nem akarom, hogy szenvedjen. És tudom, hogy gyűlölsz. Én se bírlak annyira téged.

- Úgy lesz – mondtam és elmentem.

- Nienna... Istenem, de rég volt már az... - beszélt magában Tom, majd lefeküdt aludni.

Én közben hazaértem.