Al�fest� zene: Within Temptation - Somewhere

Link: http://www.youtube.com/watch?v=DQJtuY7hQOs

Szinte t�k�rsima volt a v�z, a szell� csak n�hol var�zsolt egy-egy fodrot a felsz�n�re. A kisebb k�h�d ez�st�sen vil�g�tott, k�v�lr�l eg�szen term�szetfeletti l�tv�nyt ny�jtott. A fekete t� felett egy szinte feh�r h�d... Sokak �mulattal n�zt�k volna, hisz gy�ny�r� volt... de nem mindenki tudta �rt�kelni az ilyenfajta sz�ps�get.
� sem.
A l�ny f�z�san h�zta �ssze mag�t, �s a h�d perem�re k�ny�k�lt, n�zve a maga alatt nyugv� vizet. Csak n�zte, igaz�b�l vajmi keveset l�tott bel�le. �let�ben el�sz�r sz�rny� h�z� �rz�s j�rta �t... em�szt� k�n, amit nem tudott megfogalmazni, nem tudott szavakba �nteni, nem tudta meghat�rozni, olyan szavakkal, mint szomor�s�g, d�h, vagy �ppen b�ntudat...
Kicsit s�hajtott, azt�n felegyenesedett, fekete haj�t h�tras�p�rte, �s �k�lbe szor�totta a kez�t. Valamit markolt. Valami f�nyeset, ami ugyan�gy el�t�tt a vil�gos b�r�t�l, mint a t� a k�h�dt�l. Kis nyakl�nc lehetett, fekete, legal�bbis feket�nek l�tsz�. Tenyere rejtek�ben ott volt a med�lja is, szint�n s�t�t sz�n�, a k�zep�n belev�sett d�sz�t�ssel.  
A l�ny a nyak�hoz emelte, �s odaszor�totta. Kez�n a b�tyk�k elfeh�redtek, ak�r az �jbegyei, eg�sz test�ben remegett. Z�ld szeme furcs�n csillogott, mintha s�rni k�sz�lt volna. De nem, egyetlen k�nnycsepp sem hagyta el pill�it, m�g akkor sem, mikor a kis �kszert elengedte marka fogs�g�b�l, �s a t�ba dobta. Szinte dacosan b�multa, ahogy az kis habokat verve, elmer�l...
-Senki sem fogja tudni... - suttogta nagyot nyelve, azt�n leegedte maga mell� a kez�t - Soha, senki...
Eleresztette az utols� eml�k�t, az utols� kis dolgot, ami m�g er�t adott neki, ami m�g e vil�gba h�zta. Eleresztette, �s tudta t�bbet nem is fogja l�tni, ahogy azt sem, akit�l kapta... 
Megfordult, �s elindult a h�d kis k�vein l�pkedve, lassan csendesen, ak�r valami �rny�k. �rny�k is volt tal�n, �rny�ka �nmag�nak... �rny�ka annak az embernek, akit nem lehetett t�nkretenni, aki mindenkin �tl�pett an�lk�l, hogy egy csepp b�ntudatot �rzett volna. M�r nem volt �nmaga.
�tk�zben v�gign�zett a fekete �gbolton, ahol csak p�r p�ttyben vil�g�tottak a kis csillagok. Sz�p volt. De a l�ny ez�ttal sem gy�ny�rk�d�tt el benn�k, � m�r semmiben sem tudott gy�ny�rk�dni. Ezt suttogta.
-Te is ott vagy? Fent?
Leh�nyta a szem�t, �s pill�i al�l el�b�jt az els� forr� k�nnycseppje.
-Soha, soha nem akartalak szeretni! - ki�ltott fel a visszafojtott s�r�st�l remeg� hangon, de k�zben tov�bb l�pkedett, azon a j�l ismert �sv�nyen.
Napok �ta. Hossz� napok �ta mindig kis�t�lt a kis h�dhoz, az egyetlen helyhez ami ismerte a titk�t... A titk�t, hogy � tud szeretni...
A fi� is sokszor j�rt arra, hisz csak ott tal�lkozhattak. De nem volt baj... Ott voltak, egym�snak voltak, �s nem tudott r�luk senki, csak a k�h�d �s a t�. A fi� a l�ncot is ott adta a l�nynak...
"Eml�k�l" - ennyit f�z�tt csak hozz�, �s ahogy a l�nyban �jra fel�ledtek a fi� szavai megint �s megint megfordult a t�r a sz�v�ben... Eml�k�l... ki akar itt m�r eml�kezni? - k�rdezte mag�t�l - Ki akar m�r egy�tal�n gondolni r�? - �s ezt m�r hangosan ki�ltotta. Azt�n �jra az �gre vetette k�nnyes pillant�s�t, �s meg�llt a kis �t k�zep�n.
-Eldobtam. M�r nem fogok eml�kezni - mondta - Senki sem tudja, �s mostm�r nem is fogja tudni! T�lem nem. �jabb, �s �jabb k�nnycseppek b�jtak ki a szem�b�l, hogy v�gigmarhass�k az arc�t, azt�n beleivodjanak s�t�t haj�ba.
-Mi�rt kellett meghalnod? Hogy magaddal vidd a titkunk a s�rba? Megtetted! M�r senki sem fog tudni r�lunk! Senki sem fogja tudni, hogy szerettelek! �n sem! Nem fogok eml�kezni! Eldobtam, hallod? Nem fogok eml�kezni...
A l�ny vetett m�g egy utols� pillant�st az �gboltra, azt�n kit�r�lte a k�nnyeit, �s s�hajtott. Elindult, haza, vagy csak �ppen oda, ahova l�ba viszi, �s azt hitte, hogy ha most elhagyta az eml�keket... a l�ncot, a h�dat, a tavat... Nem fog f�jni neki.
De f�jt...
Mert el�g volt a csillagokra n�znie, l�tta maga el�tt a fi� barna szemeit, �des mosoly�t... el�g leh�nynia a szem�t, �s �rezte minden cs�kj�t...
Hi�ba volt minden... ahogy a csillagokat az �gr�l, �gy ezeket sem tudta kit�r�lni a sz�v�b�l... Belev�s�d�tt minden egyes elhangzott sz�, minden egyes cs�k a lelk�be �gett, �s ak�rmennyire szerette volna, m�r nem tudta eldobni.
K�nnyed l�ptekkel s�t�lt a s�t�ts�gbe, feh�r ruh�j�t n�ha meglibbentette a sz�l... Els�t�lt a v�ros hat�ra mellett. L�tta az erd�t, l�tta a h�zakat...
Hallotta a s�t�ts�g r�miszt� hangj�t, �rezte a hideget maga k�r�l.. �rezte a mar� �rz�st a lelk�ben, ami sz�tfesz�tette a mellkas�t... M�g mindig �rezte.
-Nyert�l - suttogta, de m�r nem n�zett a csillagokra - Nyert�l...  - mondta, �s gyors�tva a l�ptein m�r nem volt m�s v�gya... elt�nni, maga m�g�tt hagyni az eg�sz vil�got, meghalni, �s t�bb� nem �rezni semmit... semmit...

"...mert ami �rtelmet ad az �letnek, �rtelmet ad a hal�lnak is..."